Január 29-én volt az első teljes napom itt. Laza reggeli, majd hogy lássak is valami szépet, először célba vettünk Mount Keira kilátót. Hát mit ne mondjak, néhány napot elücsörögnék ott, mert elémtárult az óceán, Wollongong teljes partvidéke és a város egy része. Gyönyörű táj, gyönyörű napos időben. Én ezzel is megelégedtem volna, de mentünk tovább innen, le Wollongong strandjára. Ugyan nem sok helyen jártam, és nincs nagy viszonyítási alapom, de isteni látvány volt, ahogy elémtárult a Csendes-óceán! Hatalmas part, néhány szörfös, és a víz morajlása. Számomra teljes lelki feltöltődést adott! Séta a homokban, rengeteg kép készítése… IMÁDOM 🙂 Megettünk egy hatalmas adag fagyit, majd utánna sétáltunk tovább. Rengeteg mosolygó ember, akiknek az első kérdésük, hogy hogy vagy. Barátságos, mosolygós mindenki. (bár ilyen környezetben nem is annyira meglepő… 🙂 )
A szervezetem nem igazán fogta fel, hogy akkor most hirtelen a télből meleg 25-fokba érkeztem, de lassan kezd észheztérni. Nagyon jó volt a napfényben sétálni, és mikor útnak indultunk, örültünk, hogy az eső nem esik. Tehát gondoltuk, naptejre nem lesz szükség. Sajnos leégtem, nem kicsit. Nem olyan európai leégés ez. Nem csak hámlik, piros, hanem roppantul fáj. Szerintem már vagy 4 réteg bőr jött le rólam, de még mindig rák vörös vagyok 😀 Persze örülök neki, hisz a végére majd gyönyörű szinem lesz, csak ez egy kis fájdalommal is jár…. 😀
Kajákból aztán minden megtalálható itt. Kínia, indiai, török…. Ami nagyon tetszik, a kávézók világa. Sütemények kánaánja, de sajnos a közelébe nem érnek az otthoni sütiknek, így az itt kihagyhato. Kávék, kakaót krémesek, ami szerintem a tejtermékek krémessége miatt van.