Az első kérdés, amit én feltettem, hogy miért éppen “kék hegyek”, a Nagy-Vízválasztó helyett. Először az ember nem érti, aztán pontosan látja, mikor odaér. Az eukaliptusz fák olaja kékes színű, ami a levegőbe párolog, ezáltal pontosan látszik, hogy a levegő nem tiszta, hanem kékes színű. Persze azon kívül, hogy látjuk, semmit nem érzünk belőle.
Reggel kelés, normális időben, tehát 7 és 8 óra között. Öltözés, kocsiba persze meleg ruha, mert itt ősz lett, ami tud jó hüvöskés széllel telni. Izgatott voltam, mi is vár rám, ezen a napon. Abban biztos voltam, hogy szuperjó lesz, hiszen nehéz itt olyan helyre menni, ahol nem lát és érez az ember, valami újat. Szóval Katoomba felé vettük az irányt. Annyit beszélgettünk, hogy még az autópályáról is elfelejtettünk lekanyarodni… 🙂 Jó, hát van miről nah, bárkivel megesik 🙂
Első állomásunk Wentworth Falls. Nyilván a hegyekben nem könnyű megközelíteni bármit is, így vártam milyen túrista ösvényen fogunk menni. Ehhez képest meglepődtem. Kiépített lépcsős volt minden, normális kapaszkodókkal. Elég sok gyerek volt, mert itt az iskolákba a szerda sportnap, amit előszeretettel kis is használnak, és több iskolás csoport kirándult arra, ahol mi is. Az első 20 percben megnéztünk több kisebb kilátot, (ahol a gyerekek nem sikítoztak) és kicsit élvezhettük a csendet és a látványt. Hatalmas szakadék volt előttünk, szemben pedig már lehetett látni a vízesést, és a hatalmas sziklafalat, amiben ment tovább a túristaútvonal 😀 Igen, így van ez itt. Régen, még az őslakosok kezdték el kiépíteni, ami azért érdekes, mert a sziklából vannak a lépcsők kifaragva. Nem gondolná az ember, hogy több 100 éves lépcsőn sétál. Mert nem rongálódik, nem látszik rajta.
Földes részen, minden kiépített lépcsővel van megoldva, ami a lépcsőzésre vágyó nők kedvelt helye.(bár ilyen levegőn, ilyen környezetben, azt hiszem én is minden nap lépcsőznék egy kicsit…). Az erdő gyönyörű, sűrű. Madaraknak csak a hangját hallani, mert annyira el tudnak bújni, hogy nem is látszanak. A vízesés káprázatos 🙂 A víz útja nyitott, érdekesen megoldott, 30cm-ként lerakott, betontömb segíti a továbbhaladást. Aztán jönnek az izgalmak. Lássuk milyen a sziklafal szélén sétálni 😀
Mikor tudod, hogy nem szabad lenézned, de lenézel, mert tudod, hogy a látványért megéri…. Hát megérte! Nem mondom, hogy nem szédültem, vagy nem volt bennem félelem, de az agyam kikapcsolt. Mikor tudod, hogy több mint 100 méter szakadék van az oldaladnál, vagy a pánik uralkodik el rajtad, vagy az érdeklődés. Nekem szerencsére az utóbbi jött 🙂 Hihetetlen, hogy szimpla sziklafalon, milyen élővilág kezd el gyarapodni. Itt a páfrányok nem a jég hátán, hanem a sziklafal bármely pontján megélnek. Viccen kívül!! 🙂 Imádtam, mert megszünt az embernek hirtelen minden gondja…..
Katoomba
Aprócska kis település, de annál izgalmasabb. Nekem a western filmek ugrottak be az épületekről. Szinesek, különlegesek, tele mosolygós emberekkel. Rengeteg túrista volt, így annyira nem volt komfortos, de annál többet röhögtünk. Kínai család szines, mikiegeres pólóban flangált….csúnya dolog, de röhögtem. Hisz oké, hogy egy gyermek előszeretettel felveszi, de hogy apuka-anyuka-nagymama is azt hord, ez kicsit sok volt. Sétáltunk a kilátó felé tovább, miközben a lesifotók elkészültek…. 🙂
Egyszer csak szemben találtam magam a Three Sisters sziklával. Érdekes természet adta kincs. Sajnos, az oda vezető túrista útvonal le volt zárva, így nem tudtunk odáig elmenni, de így is fantasztikus élmény volt.
Katoomba még sok élményt tartogatott….Scenic World felé vettük az irányt. Amit, egészen odáig nem is sejtettem, amig oda nem értünk. Mikor megvettük a jegyeket és beálltunk a sorba, akkor vált világossá, hogy akkor mi is lesz itt. Elsőnek lássuk a vasutat….félelmetes, ahogy 52 fokos szögben megy lefelé, de hatalmas élmény 😀 Aztán végig séta az erdőbe, majd visszafelé egy jó kis kabinos felvonó. Mindenhonnan szép látvány 🙂 A végére hagytuk a ráadást, de ehhez már kicsit hideg volt a szél…. Skyway, oda-vissza a völgy fölött. Az üveg részére, nem mertem rá állni, az úgy sok lett volna, de így is elég volt. Mikor a pasi megállította a kabint egy pillanatra, és azt mondta, hogy most, akkor nézzen le mindenki, mert alattunk 270 méter van, akkor meglepődtem. Nem tűnt annyinak, bár baromi magas volt, az egyszer tuti 😀
Elhúztuk úgy az időt, hogy meg tudjuk nézni még a naplementét is. Szép volt, ahogy elnyelték a hegyek…
Az idő fantasztikus, az élmények hatalmasak, a lelkem gyógyul. És ez a lényeg 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: